kacsuss

Elég rég írtam már verekedős történetet, mert rég is volt rá alkalom, de most eljött az ideje.

Tegnap Vecsésre utazott a kis csapat, és olyan jó volt ott lenni ahol tavaly a Magyar Bajnokság volt, de mégis nagyon izgultam a meccs előtt, mert már olyan régen voltam ilyen helyzetben, meg mostanában tiszta szerencsétlennek érzem magam, vagy nem vagyok ott fejben, az is lehet, hogy elment az eszem. :D Na jó az talán még nem, de így, hogy már túlvagyok egy meccsen könyebben megyek Magyar Bajnokságra.
Egyébként én úgy érzem, hogy nem játszottam jól, mármint lehetett volna sokkal jobb is, de már látom magam előtt a célt, hogy miért küzdök, mármint tegnap láttam. :D A meccset egyébként megnyertem, legalábbis papíron, egy szerb lány ellen, aki nem mellesleg bal kezes volt, és számomra még mindig felfoghatatlan, hogy hogy lehetek olyan szerencsétlen, hogy két balkezes összekerül? :D Na mindegy, megoldottam, azért egy kicsit bezavart, bár az elején próbálta váltogatni az alapállását, de belátta, hogyha jobbkezesként boxol, az csak nekem jó, így maradt a balnál.

Visszanéztem a videót, kicsit agresszívabbnak kéne lennem, és ütnöm kéne ha lehet, ja meg fent kéne lennie a kezemnek. Sok a kéne, ezen még javítunk az elkövetkezendő 10 napban. Jujjde izgi. Szurkoltok majd nekem ugye?

Megérkezett a csodásan édes sapkám, amit egy kicsit feltuningoltam ugyan, hogy még aranyosabb legyen. Úgy örülök neki. Nézzétek:

A hétvégén mamánál voltam, és mivel közeleg a magyar bajnokság, és hogy ne jöjjek ki az edzésből kifutottam a Tiszához. Mama Tiszanánán lakik, és laza 6 km-t futottam Dinnyéshátig, aztán meg vissza. (12 km) 1 óra alatt lefutottam, és visszaérek, mama elkezdi:
-Hol voltál ennyi ideig?
-Futni.
-Ilyen sokáig?
-1órát csak.
-Épp elég, már tisztára ideges vagyok. Majd baja lesz a szívednek.
-Mama, szerintem a futás hasznos. Meg amúgyis még fiatal vagyok, mi bajom lenne?
-Hát már sokan ezt mondták mégis belehaltak. :D:D:D:D:D:D

Gyerekek, ezen röhögök azóta. Szegény mama.

Bármilyen megdöbbentő is, én szeretek olvasni, sok korombelivel ellentétben. És most olvasok valamit, és közben elgondolkodtam néhány dolgon hogy milyen jó is olyan könyvek felett időt tölteni, amik jó életérzést adnak, és érzed, hogy jobbá válsz tőle csak az által, hogy olvasod, nem csinálsz semmit, csak olvasod, és nem is kell érezned, hogy komolyabb változáson mész át miatta de valami mégis más miatta. Nekem van egy jópár ilyen könyvem, amit most olvasok az Paulo Coelho: Portobelloi boszorkánya, amit el sem akartam kezdeni, de mégis nagyon jó. Ilyen még az én listámon a Khaled Hosseini Papírsárkányok c. könyve (ami tényleg nagy favorit), Coelho: Alkimistája, és biztos vannak még ilyenek, de most ezek jutnak hortelen az eszembe. Értitek, hogy mikre gondolok???

Tiszta szomorú vagyok, mármint nem kéne mert olyan jó volt vele meg minden, csak hazament, és 1.5 hónapig nem fogom látni, és basszus nagyon hiányzik, mondjuk tudtam, hogy ez lesz és így is belevágtam, de nagyon szar! Most azon agyalok (ezt vele is tudattam), hogy valahogy összeszedek egy kis pénzt (jósokat) és nyárra kiköltözök hozzá, csak még nem tudom, hogy honnan lesz annyi pénzem, mert nem akarok a nyakán élni, meg hogy ő tartson el gondolom ez érthető is... És még azon is agyalok, hogy megtanulok valahogy németül, de autodidakta módon, hogy még arra is minnél kevesebb pénzt költsek. Sose voltam egy spórolós típus de most azt hiszem el kell kezdenem, de a cél megvan! (:

Létrehoztam Facebook-on egy oldalt, az ékszereimnek. Nézzétek meg és lájkoljátok, vagy akár meg is oszthatjátok. (:
www.facebook.com/pages/Etterke-vil%C3%A1ga/176058995815490

- Azt nem adom, mert te azt örökbe adtad!

Egyszer volt, hol nem volt, voltam én és volt egy barátom, bármily hihetetlenül is hangzik. Ezzel az illetővel lassacskán 2 éve, hogy vége mindennek, és mégsem, mert azóta is beszélünk, annak ellenére, hogy elég csúnyán szakítottunk. (Nagyon csúúúúúúúúúúúúnyán.) De erős kislyány vagyok, és túléltem, bár tudtam, hogy mi még fogunk találkozni akármilyen formában is, de fogunk. Ez így is lett tavaly kb pont ilyenkor BUDAPESTEN!!!!! összefutottunk az utcán, és se ő, se én nem vagyunk oda valósiak. Furcsaaaaa. Beszélgetünk mostanában is meg minden, de én nem éreztem iránta így különösebben semmit szerettem, csak már nem szerelemmel gondolom ez érthető is. Lényeg a lényeg, hogy ez a fiúka, májusban kiköltözött Németországba, ami igen messze van. Mielőtt elindult kissé megharagudtam rá, már nem tudom, hogy miért, aztán gonosz is voltam vele és bocsánatot kértem valamikor, azóta elég jól elbeszélgettünk.
Befeng-shuiztam a szobám, másnap a drága - öhm - kifejtete, hogy többet is szeretne tőlem. (Érdekesség képp, miután megkaptam az új ágyam,- ami nem fért el a régi helyén, így máshova került - három nappal később szakítottunk. Ennyit a Feng shui hatalmáról.) Pénteken találkoztunk és hú de jó volt, és akkor még nem mondtam semmit. A szombatot és a vasárnapot nála töltöttem, ami nagyon jó volt, anyáéknak el ne mondjátok. Az a nagy helyzet, hogy basszus félek, hogy mi a franc lesz így, olyan jó volt vele megint együtt lenni, hogy ahh - minden féle értelemben - és most megint veszítsem el? Félek ettől. :( Tudom sokan mondják, hogy felmelegítve még a húsleves is szar. Meglátjuk, voltak már ennél durvább mikrózások is...

Miért nem tudok hosszabb ideig haragudni emberekre? Komolyan, valaki megsért megbánt egy két napig durcizok, meg nem szólok hozzá aztán elillan minden haragom. Ez nyilván egy tök jó tulajdonság, de jó lenne néha visszakapni belőle valamit! 

A múltkor néztem valamit a TV-ben és elgondolkodtam, hogyha lehetőségem (pénzem) lenne valamit átszabatni magamon mit választanék. Szépen átgondoltam, és arra jutottam, hogyha lefogynék, (ami ugye folyamatban van, már fogytam 1.5 kg-t, juhú) akkor azt hiszem elégedett lennék magammal. De mivel a nőknek semmi nem felel meg, ezért tuti beleköték valamibe. :D
Azt hiszem, hogy az arcomat lézeresztetném meg, hogy eltűnjön a hegem, vagy úúú ez most jut eszembe, a szemem, hogy ne legyek szemüveges. :D De így száj, orr, fül, cici, fenék, anyámkínja ilyesmik nem, mondjuk 2,3gyerek után nyilván más lesz a véleményem :D:D

Itt van néhány újabb szépség, azt hiszem még fejlődök egy kicsit meg készítek mégtöbb cukiságok és csinálok egy fészbuk oldalt, ahol eltudom adni, vagy majd meglátjuk.

Azt találtam ki, hogy csinálni fogok (azaz már korábban is csináltam, de most másképp fogok) süthető gyurmából ékszereket és eladom. Erre meg is kaptam az első pofont: "Az meg ki a faszomnak kell?" Jó. Majd meglátjuk.
Ezeket mostanság csináltam, azaz nem mindet csak, hogy lássátok, háhta szorult belém némi tethetség: 

És egy kicsit más téma, hogy feldobjam a szobácskám:

SZAR?

Én imádok mosolyogni, mert sokan azt mondják, hogy aranyos a mosolyom, akkor mégis miért is ne mutatnám. Na de ez a videó... Nagyszerű!!!

A nővérkémet akarom! Kétségbe vagyok esve a box miatt, mert úgy érzem, hogy elfelejtettem boxolni. Van ilyen? Már elkezdtem mindent, hogy mégtöbbet tudjak nyújtani. Kezdődött minden azzal, hogy befeng shuiztam a szobám (ami mellesleg szarul néz ki, mert ha belépek egyből szembevillan a nagy barna ágytámlám, ötleteket elfogadok, hogy mit tegyek vele), másrészt elkezdtem agykontrollkodni, amit még nem gyakorlok csak olvasom a könyvem, mert lépésről lépésre kell, de nagyon tetszik. Közeledik a magyarbajnokság és jajj, tavaly olyan jó volt, mert Edi hazajött, jó nem miattam, de itthon volt és öntötte belém a lelket, méghozzá elég jól! Rájöttem a napokban, hogy akkor nyújtok jobb teljesítményt, ha valaki néz, akinek bizonyítanom kell, és mostanában nagyon vad vagyok, de nem tudok még agresszívabb állat lenni.  Kicsit úgy érzem, hogy levagyunk szarva még, novemberben meg hajthatunk, hogy ja szar a kondink... Erre rádob az is, hogy áprilisig volt 5 meccsem azóta meg egy, jó nem az, mert nyertem mindet, de kell az a tapasztalat, és most ez sincs, vagy csak azért mert kövér vagyok, azaz laza 4 kg van rajtam, ami lefog menni, csak a jövőhéten is lenne egy meccs, de nem akarok koplalni, mert akkor több jön vissza, szóval legyek már okos... Tavaly az volt a célom, hogy a dobogón álljak, idén kicsit magasabbra teszem a mércét!
Amen!

Suliban kaptunk egy házit. Meg kellett írnunk a saját bakancslistánkat. Nagyon tetszett a feladat, mert már régóta össze akartam hozni, csak aztán mégsem írtam meg soha, na de most lássuk, hogy mit akarok megtenni a halálom előtt! /Nem fontossági sorrendben írom, meg nem is úgy, ahogy valóra készülök váltani./

1. Hátizsákkal körbeutazni Európát.
2. Elefántot simogatni Srí Lankán.
3. Átúszni a balatont.
4. Lefogyni és tartani a súlyom.
5. Könyvet írni és kiadatni.
6. Vért adni.
7. Kriakni a Rubik-kockát. :D
8. Megmászni a Mont Blantot és a Kilimandzsárót.
9. Ne ezt nem írom le.
10. Biciklis túrázni.
11. Barlangászni.
12. Lefutni a maratont majd, ha egyszer nagyon fitt leszek...
13. Egyetemen Pszichológiát tanulni és lediplomázni.
14. Megtanulni olaszul és oroszul.
15. Extrém színűre festetni a hajam, majd ha megnő.
16. Piercinget csináltatni.
17. Szerelembe esni.
18. Anyává válni.
19. Megmenteni valaki életét. (ez nem csak rajtam múlik)
20. Eljutni Japánba, Bankokba, Alaszkába....
21. Élőszobornak lenni egy forgalmas téren.
22. Úgy élni, hogy soha ne kelljen arra gondolnom, hogy "Mi lett volna ha..."

Jajj. Leszögezném: Nem álmok, hanem CÉLOK!
 

Ott van a múltunk egy távoli tájon, és az elveszett éveket ellehet érni újra. Nem süllyed el semmi, ha nem felejtjük el, hogy élnek az emlékek még valahol...

Már csak azért is megmutatom, hogy leszek én majd szép is, és kis szolidan és nőiesen megmutatom a középsőujjam, azoknak akik nem hisznek nekem... Leszek én még vékony és szép. Kézcsók.

Úgy tarkón vágnám azokat a fiúkat, akik szerint MINDEN lány "pénzéhes ribanc". Meg úgy tarkón vágnám azokat a lányokat akik okot adnak a fiúknak, hogy ezt gondolják minden egyes lányról.

Köszönöm nekik!

Annyi meg annyi mondanivalóm lenne, és volt is csak mindet elfelejtettem, de akarok ide írni, úgy hogy most fogok is!!!

Időrendi sorrendben:
Voltam Olaszországban nyaralni nővéreméknél 2 hétig, és csodagyönyörű volt. Megmásztunk egy 3131 méter magas hegyet, ami 20 km-t jelent és 12 órát. Fent van egy erőd, ami nagyon izgalmasnak bizonyult, és szerintem megérte a látványért a küszködés, és a néha négykézláb mászás :D

/Azt a hegyet másztuk meg/

/Meg azért a látványért is bőven megérte/

/Ha valaki mondta volna, hogy azon fogunk sétálni, akkor én itt letelepedtem volna a hegy előtt és nézem a felhőket.../

Voltunk még egy nagyon szép tónál, ami hegyekkel van körülvéve, az sem volt olyan csúnyácska, és utána valami háááát kilátó, vagy hegyhez (nevezze mindenki nevezze ahogy akarja), aminek a neve Col du Galibier, hát gyerekek, az valami csodaszép volt, nem lehet leírni, aki akarja nézze meg, nekem lépten nyomon látványorgazmusom volt :D itt is meg a Chabertonon is. :D Innen lehetett látni a Mont Blanc-t (bár szerintem a Chabertonról is azt láthattuk) és Esztike megfogadta, hogy egyszer azt megfogja mászni. Egyszer 5 éven belül...  Innen átmentünk Briançonba, ahol találkoztunk egy magyar lánnyal, akinek van ott egy édességboltja és vettünk tőle gumicukrot, és 13 eurót kellett volna fizetnünk, és mondta, hogy "Ó, adjatok 5-öt!" Szóval nagyon aranyos volt. Ja és még valami! Briançonba NE menjetek el pisilni!!!

/Ez a Moncenisio, ja meg én úgy mellesleg/

/Hehe. Ez egy házikó, amit felrobbantottak, és repült egy jópár métert és így landolt. Belül kicsit szédítő volt. :D/

/AZT fogom megmászni!!!/

Mentünk még vásárolni, meg ott a környéken szétnézni városkákba. Meg jujj. Egyik este elmentünk egy gengszterkocsmába, na jó western kocsmába, és olyan finom sört ittam, hogy ahhh *.* De ott gyerekek olyan hangulat volt, western táncot jártak az emberek, rendesen csizmában meg kalapban és ingben. Nagyon jó volt!

Utolsó nap elmentünk Genovába az ócenáriumba (vagy mi a  neve magyarul). Amikor sorba álltunk én már menni akartam haza, megtámadt az összes néger árus, hogy vegyünk 15! euróért ilyen kerámia vagy milyen teknőst meg elefántot. Vagy még karkötő is volt, de ilyen kis madzag, és áááááá, félelmetes volt nagyon. Viszont volt ott egy bácsi aki Napoleonnak volt öltözve és mozdulatlanul állt addig amíg valaki nem dobott neki pénzt. Tök jó volt őt nézni, és egy vagyon összetarhált :D A halak uncsik voltak, erre rájöttem, azaz voltak, amik jók voltak, például voltunk delfin show-n (nem volt olyan nagy show) az például tetszett. Utána meg voltunk Bioszférában (az magyarul tényleg nem tudom, hogy mi) és ott találtam egy Ibisz tollat. Olyan széééééééép. Úgyhogy azt lenyúltam ^^

Az utazás során megfogadtam, hogy megfogok tanulni olaszul, úgyhogy jövőhéten az már folyamatban is lesz, és jövő nyáron körbestoppolom Olaszországot egyszál hátizsákkal. Egy vállalkozó szellemű fiúkát még keresni kell, aki nem ad el kilóra :D

Amikor hazajöttem első dolgom volt átrendezni a szobám, mert nővérem befeng shui-zta, és kb minden rosszul volt, vagy rossz helyen volt, vagy rosszul állt. Így az ágyam is, és ahogy most van borzasztóan néz ki, de nem baj. Majd valamit kreatívkodok vele, és minden a lehető legjobb lesz!

Tegnap pedig hol voltam??? Na? Tetoválást csináltatni (anyának ne mondjátok el:D). Az elején tök jó érzés volt, mármint kifejezetten kellemes, Aztán már úgy msáfél óra után elkezdett fájni, de én azt hittem, hogy ez jobban fáj, meg máshogy. Pedig csak olyan, mintha valami megcsikarna, jó sokszor.

A múltkor már írtam, hogy megszeretnék változni, és úgy gondolom, hogy ehhez előbb rendet kell tennem magamban. Este az jutott az eszembe, hogy mindenkitől bocsánatot fogok kérni akit megbántottam valamilyen módon az életem során, lehet, hogy nekik nem nagy dolog, és már nem is emlékeznek rá, de nekem egy lépés lesz ahhoz, hogy jobban érezzem magam. Szerencsére nincs sok ember a listán. Elgondolkodtam továbbá azon is, hogy milyenné szeretnék válni. Nem akarok ennyire távolságtartó lenni, még azon töprengenem kell, hogy ezért mégis mit tehetek. Ehhez a változáshoz talán a legjobbkor jön, hogy új iskolába kerülök, új emberek közé. Azt hiszem változtatnom kéne a külsőmön is, de mégis mit?

Hajnali fél három van, most fejeztem be egy filmet, amiból nagyon sok tanulságot vontam le. Szeretem az ilyen filmeket, ami nem csak szórakoztat, de nevel is, és ad  valamit. Sok mindenen elgondolkodtam az elmúlt két óra alatt. Talán láttátok már. A jövő kezdete.

Az embereknek annyi hibájuk van, és közülök számos olyan, amin egész könnyen lehetne változtatni. Miért élvezik azt, ha haragudhatnak valakire? Ha porba tiporhatnak valakit a fölényességükkel? Miért olyan nehéz dolog a megbocsájtás? "Tévedni emberi dolog, megbocsátani isteni." Igen. Isteni. Érezted már? Jó volt?

Adni is jó dolog. "Ha kapsz megtelik a kezed, ha adsz megtelik a szíved." Ismerős? És ha adsz akkor előbb-utóbb kapsz is, nem kézzelfogható javakra gondolok most, hanem érzésekre, amik mindenkinek jól esnek, szeretetre, figyelemre, törődésre, dicséretre, egy jó szóra, mosolyra. A kisfiú a filmben rengeteget adott, cserébe viszont nem kapott semmit, az ilyen dolgok nem működnek, és emiatt a film végkimenetele sem lehet boldog, ez is mutatja, hogy ez az út nem járható. Nem tűrhetjük, hogy csak adjunk és ne kapjunk semmit, mivel ez semmilyen emberi kapcsolatban nem működik, sem egy párkapcsolatban, baráti viszonyban, szülő-gyerek kapcsoltban. Sehol. A kisfiú valami olyat 'tett', ami most elindított bennem valamit. "Vannak akik megijednek attól, hogy másként is élhetnének, és attól, hogy a világ mégsem annyira szar. Vannak akik annyira hozzászoknak a dolgokhoz, - még a rossz dolgokhoz is - hogy nem mernek változtatni. Az ilyen emberek feladják, és ha ők feladják mindenki veszít."
Hogyha tényleg olyan lenne a világ, mint ebben a filmben, akkor előbb-utóbb a Petőfi-féle szőlőszem megérne, és ha belegondolunk nem is kéne sokat tennünk érte...

Mindenkinek ajánlani tudom ezt a filmet, én a végén sírtam, de ez lehet, hogy csak az én labilis lelkiállapotomnak tudható be, bár a legváge tényleg nagyon szép.

/Tudom, hogy ez a bejegyzés nem tartozik a legjobbak közé, mentégemre szólva már hajnali 3 óra van./