Tinibalhék
Tegnap előtt éjjel nem bírtam aludni és
a doboz elé szögezett egy film, egy film ami ledöbbentett,
felháborított és elgondolkodtatott. Ezt tudom értékelni, ha valamit
létrehoznak legyen mondanivalója és tanulsága, ennek volt. A film
címe: Tizenhárom. Két 13 éves leányzóról volt szó, akik kitörnek a
kislányos életből és játszák a menőcsajok szerepét, lopnak,
drogoznak, cigiznek, piálnak és kusza szex-kalandokba keverednek.
Ez a történet teljesen lehidalt, fogtam a fejem és ingattam a
fejem, hogy ilyen nincs. Tényleg nincs? De bizony van!
Nem is kell messzire
mennem, kicsit magamba nézek és én is egy példa vagyok, nem 13
évesen ugyan, de még én is tinikorban vagyok. Kezdetben én is azért
kerestem az alkohol mámorát, mert minden menő ezt csinálja, és így
több leszek, vagy legalább más mint aki vagyok. Más lettem, egy
züllött, szar alak azokon az estéken. Van, hogy fergetegesen érezem
magam és van, hogy szánalmasan, bár olyan mélyre sosem süllyedtem,
hogy ilyenkor egy férfi is kihasználjon, ennél még akkor okosabb
voltam, nem úgy mint józanon, a szüzességem bár egy olyan srác
vette el akivel akkor már 1 éve együtt voltam igazán mégsem akartam
az egészet, húztam ameddig tudtam, de ő erősködött és mivel
szerettem (vagy azt hittem) tettem amit kért, mint egy kis hülye
picsa. Azóta viszont nem hagyom, hogy kihasználjanak. Ami nem öl
meg az erősít, van ami túlságon is
megacéloz.
Mivel járok szórakozni, mert nem égtem ki látom mik
történnek a 'kislányokkal'. 14 évesen úgy tántorog egy kocsma
udvarán, mint egy 60 éves bácsika, akinek sokkal több oka van
mámorittasnak lennie, mint a fent említett lénynek. Vajon mi
történhetett vele? Elhagyta a fiúkája? Egyest kapott a suliban? A
kutyája széttépte a maciját? Komoly indokok... Vagy a bokorban
pakol egy 16 éves fiúka egy husit, miközben a barátnője mondjuk egy
másik szórakozóhelyen falatozik egy másik 'lehetőséget'. Menjünk be
a szórakozóhelyre, még csak az udvaron sétálunk... Ez itt a
folyosó, hopp ha jobbra nézünk láthatjuk csocsózni a fiatalokat, ez
még idilli, menjünk tovább. Most egy tipikus kocsma-részhez értünk,
VIGYÁZZ bele ne lépj a hányásba! Na de menjünk fel a színpadhoz,
jujj egy szokásos kép, csak a szereplők változnak, a leányzónak
tele van a szája, hmm a fiú arcán viszont látszik, hogy élvezi a
dolgot... Ezek látott történetek, de még sorolhatnám. Sőt sorolom
is. Amikor egy helyről kifelé jövet azt mondja egy 13-14 éves forma
lány a barátnőjének, hogy: "De szar buli volt, még csak meg se
dugtak." kicsit elgondolkodtató, hogy meddig rohad a világ. Egyik
rendőr ismerősöm mesélte, hogy ment pesten egy szórakozóhelyre, és
egy olyan 15 év körüli fiúcska egy medencében pakol egy érettebb
"nőt". Jó. Befejeztem. Nem az én dolgom ítélkezni. Csak azért szar
úgy elmenni egy szórakozóhelyre, hogy az átlag életkort 17 éves
léttemre én növelem... Kicsit eltértem a filmtől, meg kusza is
lett, de talán érthető.
"A tinik leszarják, amit mondanak nekik
Az életet ők úgy élvezik
Hogy hánynak minden este
És baszottul szét van esve
Mert megdugták a szerelmét vagy hárman
A kollégiumban
Azt hitte, hogy ő létezik csak neki
Az univezumban
(...)
Még emlékszem rá mikor mindenáron
Meg akartam ölni magam
Erős depresszió nyomott el
Kötél lógott a nyakamban
Még emlékszem mikor először
Beszívtunk titokban
Nem értettük a szülőket
És csalódtunk a csajokban."

A Tizenhárom - szerintem - egy nagyon jó film, én többször is megnéztem. De egy dolog kimaradt itt, ami mind a filmben, mind a valós példákban elég fontos tényező. A családi háttér. Merthogy a probléma gyakran inkább ebben gyökerezik, nem a korban. (Sajnos.)
jogos
Azt hiszem az ember gyerekének egyik legnehezebb korszaka a kamaszkor.
Saját bensőjükben zajló változásokat gyakran úgy élik meg, mintha a környezetük változott volna meg,holott ez nem egészen így van; vádaskodnak, tiltakoznak, vagdalóznak. Még egy egészséges családban is (amiből sajnos egyre kevesebb van) nehéz ezt az időszakot konfliktusok nélkül megélni.
Talán, ha már minden emberit levetkőztek magukról, akkor elkezdenek szép lassan "felöltözködni".
Én nem láttam ezt a filmet, de írásod nyomán lehet, hogy időt szánok rá.
Nyugi, én is megdöbbenek a nálam fiatalobbakon. Én 23 éves vagyok és már vénasszonynak tűnök a bulikban.
Durva az egész. A szülőknek nincs ideje a gyerekekre.
Mge lehetne állitani ezt a folyamatot.
Egyre több lesz majd a drogos,AIDS-es. S ez egyre több pénzbe fog kerülni majd a tb-nek. Vagyis nekünk.A fontos dolgokra,meg az ellátást megérdemlőknek majd nem jut pénz, pl: értelmi sérültek,mozgássérültek stb. Ezt látom.Tesóimon keresztül.Ők sérültek.
Aki drogfüggő volt,az is marad.Az már nem lesz teljesértékű dolgozó ember.
hát igen... néhány részlet kimaradt belőle, de érhető, hogy mit akarok közölni úgy mindenkivel, amúgy mindenkiből olyan gyerek lesz amilyennek nevelik, attól függ az egész személyisége, hogy milyen társaságban nő fel... ha túl szigorúak a szülők azért fog zülleni, ha pedig túl engedékenyek, akkor azért. arany középút ebben az esetben is.
Kösz, megemlítettelek a blogomon:
http://www.blogter.hu/blogod/kibogozom/bejegyzes/420096
úgy látszik a szülők valamiért leadták a szerepüket. Az én szüleim még 17 18 éves koromban is megkövetelték, hogy legkésőbb éjfél előtt otthonn legyek. Nem mintha 23 óráig nem lehetne bár mit elművelni de a hiba lehetőség sokkal kisebb...
Valóban túl sok fiatalkorú van a szórakozó helyeken: sikk, inni, dorogozni....stb. Azért hozzátenném, van nagyon sok fiatalkorú, kamasz akinek nem ez a sikk. Jó magam már lassan-lassan túl leszek a saját csemetéimmel a kamaszkoron... de valahogy nem éreztem azt a "szörnyű nehéz kamaszkort". Talán azért mert az apjukkal együttel nagyon szerettük a gyerekeinket. A kamaszkorukat éveken keresztül megelőzte a következetes NEVELÉS, figyelem...stb. Voltak határaik, szabályok melyeket bekellett tartaniuk, voltak feladataik, melyeket mindig, a mai napig meg kell csinálniuk. A fiam egyszer azt mondta: "Minek lázongjak? Mindig elengedtek, ha menni szeretnék, bíztok bennünk. Ha gond van, mindig itt vagytok."......
Valóban minden ilyen gyereknél, először a szülői hátteret kell megnézni. Sajnálom ezeket a fiatalokat, mert kétségbe esve keresnek valamit, amit otthon nem találtak meg....
és máshol - ilyen körülményekkel - nem is fognak.
Hálát asok az égnek, hogy már nincs kamaszom. Minden kornak megvannak a veszélyei, de amilyen világot ma élünk, már nekem is sok.
Soha nem felejtem el a lányom, aki pár esztendeje, egy tizenéves lányra, aki iskolaidőben (délelőtt) kezében cigi, másikban sör...mire a lányom annyit mondott mindössze: -Ennyi idősen annyit tudtam, hogy mosni kell.
Más, de kapcsolódó. Minap kora este kint vagyok a teraszon és két 14-15-16 éves (olyan nehéz megállapítani) kiabál a fiú a lánynak, majd az válaszol.
- B.... az anyád szájba!
- Nekem nincs is mivel?
- Akkor kapd be a f.....!
- Mikor akarod? Most?
Majd átölelték egymást és csókolóztak. Én meg bejöttem. Úgy jártam szinte, mint te aznap este, miután megnézted a filmet. Valamit hallottam róla, mármint a filmről, az egyik szereplővel megtörtént, nem fikció.
Tessék! Felborultak az értékrendek s ezek a következmények. Nincs család, ami összetartóerőként hatna rájuk. Sajnálatos.
s=d
helyesen adok
borzasztó hogy ide fajult a világ... igazad van rothad... de nem csak a fiatalok a hibásak! A szülők okolhatók főként... a felnőttek rontják el a világot nem a gyerekek. A gyerekeket is a felnőttek rontják el. De a legtöbb felnőtt csak ön-keseregni tud, hogy... "én ezt .. meg... ezt... meg ezt .. is megtettem érte... a hálátlan kölyke meg ezt és ezt műveli..." egyetlen dolog csak.. mikor a szülők mindazt megtették, amit... akkor miért nem nevelték közben csemetéjüket, és mutattak példát? Álszent egy felnőtt világban élünk, ahol a gyerekek már nem gyerekek többé... ideje korán felnőttnek érzik magukat... és ebben nincsenek korlátozva a szülők részéről. Ez a baj.
ha végisgnézed a politikai-tárdasalmi képletet láthaó, hogy fejétől bűtlik a hal...
Lehet, hogy a szülők a hibásak a nevelésért, de valami őket is rákényszerítette, rávezette erre.
Engem lúzernek tartottak hajdanában, mert nem dugtam végig a kollégium lányemeletét, hanem vártam egy lányra, akivel legfeljebb moziba tudtam elmenni. Azért is, mert én voltam az egyetlen, aki nem volt hajlandó rágyújtani. Érdekes módon ezért cikiztek, de becsültek is. Most azzal a lánnyal, akire olyan sokat vártam neveltünk két leányzót. Születésüktől napjainkig a szeretet őszinte volt, nem voltunk nyaralni sem nélkülük. Már kiskorukban is megbeszéltünk velük mindent úgy, ahogy a téma komolysága megkövetelte, nem ráztuk le őket sosem. Egyszerűen éltünk EGYÜTT. Látták tőlünk a példát, nem azt, hogy este fáradtan és ingerülten megyünk haza, és mindenért egymást okoljuk, netán félrelépkedünk kedvünkre.
Most nem is kívánkoznak ilyen társaságba. Egyik nap, nemrég éppen az egyetem felé jártam, amikor egy vizsga után hulla fáradtan a nyakamba borult a közel olyan magas lányom, mint én vagyok. Meg is állapíthatták: micsoda fiatal csajom van.
WBK! igen, tisztelet a kivételnek. a fenti történet nem rólad, és nem a családodról szól. (: de valld be, hogy van valóságalapja.
Magamról, magunkról írtam. Biztosan van még sok hasonló példa, de a kivétel mindig jobban látszik. Azért írtam le, hogy lássák akik érintettek a kérdésben, hogy mi az ára a "normális" tininek.
Én is a lúzerek csapatát gazdagítom, mivel nem voltam/vagyok hajlandó inni és drogozni. Nem is volt haveri köröm. Viszont vannak barátaim.
Régen is történtek ehhez hasonló események. Sőt...
Csak arról már kevesen beszélnek. Akkor jobbnak látták, ha csendben maradnak.
A triviális probléma az, hogy hiányzik a "szégyenérzet" szó a jegyzékből, amit a gátlástalanság váltott fel.
De persze ítélkezni és vádakat koholni könnyebb, mint a dolgok valós eredetének végére járni.
Az elsődleges hibaforrás nem is a gyerekekben keresendők.
Egy részt, mert nevelés kérdése, másrész pedig, van, aki nem tanul a hibájából.
Ez sajnos mindig így volt.
És lesz, ami nem változik.
Mindenesetre egy része tanulságos is talán. Grat a posthoz.
Hi.
" Múlnak a gyermek évek, nincs vissza út...."
Örökre gyermeknek maradni, a lét legszebb és legboldogabb merengése.
Bye.
Bizonyára szerepe van abban egy adott társadalmi helyzetnek, hogy külsőségeiben, megnyilvánulásaiban mi módon zajlik le egy kamaszkori időszak, de ez inkább csak tükröződés, mint előidézés, azt gondolom.
Hiszen a legoptimálisabb társadalmakban is szembe kell nézni a felnőtté válás ambivalens érzéseivel, nincs olyan generáció, amely ne szenvedné át ennek nehézségeit felnőttként, gyerekként egyaránt.
Ez pedig szükségszerűen tartalmaz lázadást, devianciát, mindazt, ami tiltakozást, nem tetszést vált ki másokból, ennek lehetnek enyhébb és erőteljes megnyilvánulásai. Ugyanakkor meg akar felelni az adott korcsoport divatjának, beszédben, viselkedésben, cselekedetekben egyaránt. (Ez is ambivalencia.)
A lezajlás természetesen személyiség függő is. A legjobb családban is előfordul, hogy a csemete ebben az időben a rendőrségen köt ki, és az is, hogy zilált családi légköre ellenére a kamasz nem hagyja beszippantani magát pl: a drogozás folyamatába.
Az érzelmi elsivárosodás sajnos nem csak a kamaszok problémája. Sőt...
El nem tudom képzelni hova tart a világ. Mit fognak húsz év múlva csinálni?
Egy érdekes, megtörtént eset. Egyszer egy gyerek nem ment haza. Elfoglalt szülei három hónap múlva vették észre. Nincs is olyan nagy asztal a lakásban, ami köré egyszerre le tudnának ülni. Legalább vacsoráznának együtt!
@WBK
Húsz év múlva?
És húsz évvel ezelőtt?
Akkor is kérdeztek ilyet?
Kérdeztek, bizony!
Félre ne érts, tiszteletre méltók a hozzászólásaid, és becsülendő a példamutatásod! .
De több hitet és több bizalmat a felnövekvő generációnak!
Talán ebből jut nekik kevesebb a kelleténél.
Én hiszem, hogy meg fogják teremteni élhető világukat, ha célt, értelmet látnak benne.
A megtörtént esettel kapcsolatban nekem is van egy a régi világból, nagyszüleim mesélték:
Vízmenti település halászainak csónakjából kiesett a gyermek, az apa nem ugrott utána kimenteni. Társa csodálkozására legyintett és így szólt: „Egye a fene, vigye a víz!”
Ideb*szták nekünk a demokráciát, de képtelenek vagyunk rendeltetésszerűen használni. Vagy túl sokat engedünk, vagy túl keveset.
egyik osztálytársam osztályozóvizsgát tett, mert hiányzott a suliból 200 akárhány órát, és bejött órára, olyan 20 perc késéssel, pont mikor felelnie kellett volna, a tanárral folytatott beszélgetése:
-hol jártál? - ez 5. óra, tehát 11:40kor kezdődött.
- nem bírtam felkelni.
- mert mit csináltál éjszaka?
- hát... tanultam, meg utána kimentem még a városba
- na de mégis hány órakor?- kérdi a tanárom meghökkenve
- hát olyan 1 óra körül.
- és mikor feküdtél le?
- olyan hajnali 5 felé.
- hajnali 5kor? hát én nem adnék neked lakáskulcsot, az is biztos. és a szüleid mit szóltak hozzá?
- aludtak...
Na ezt a tanáromat imádom, és az elveit és az egész nőt. Szerintem példa lehetne minden lánynak.
Csende! A mostaniakat is becsülöm, mert tudom, hogy a többség jó. Sajnos a kivétel jobban látszik!
A napokban "beszéltem" egy sráccal. Szerintem nem is tudott beszélni, csak bőgni. Ne haragudjon a világ, de benne nem tudok bízni!
Aldebaran79! Erre mondják, hogy magyar lónak csak túloldala van. (Lehet, hogy nem is csak a magyarnak?)